Jack

Megpróbálom leirni azt ami az elmúlt pár napban történt velem időrendbe. Felhivtam szerdán este edzőmet h vigyen be a kórházba, mert annyira rosszul voltam. Ott közölték amit itthon sejtettem bár nem akartam elfogadni h ott kell maradjak. Meglepően rendesen bántak velem, biztos szimpatikus lehettem:) Elsőre a szoba többi lakója is barátságosnak tünt. A második napomon egyszer csak az egyik öreg bácsi akiről kiderült h alkesz előjöttek az elvonási tünetei és ott volt a csúcspont amikor a katéteres zacskóját a hátára csapta fogott egy kést és elindult.... Elsétált közvetlen mellettem is épp kezet mostam, de láttam rajta h nem én vagyok a célpont. Utána gondoltam bele h mi van ha megszúr? Meghogy miért nem féltem egy kicsit se? Ahogy kiért a folyosóra egyből két ápoló leszerelte. Utána az elkövetkezendő pár napot az ágyban töltötte benyugtatózva és lekötözve. Teljesen nem tudott magáról az első nap elmondta az össze káronkodást amit ismert és az össze erejével fel akart kellni. Nagyon dúrva volt látni h tényleg mire képes az alkohol. Az áplolók egész idő alatt vele példáloztak, h itt van ez a vége... Elég rossz volt vele egyszobába ezek után néha már teljesen beteg gondolataim is voltak h megfolytom egy párnával vagy beadok neki még több nyugtatót. Teljesen egy emberi roncs volt. Alig kapott levegőt, beszart, etetni kellett és nem volt vmi szép látvány h ennyire le lehet csúszni. Utolsó éjszakámon váratlan vendég érkezett Ernőbácsi. Szegény jó öreg volt megjárta a második világháborút is ahol elvesztette a fél szemét. Cukorbeteg, magas a vérnymomása nemrég volt epeműtétje és most még megkapta ezt a hasmenést is. Volt különbség a két öreg között pedig az egyik sokkal öregebb volt és még igy is volt tartása. Másnap épp ebédeltem amikor szegény öreg kiborult az orvosnak egy pillanatra feladta a reményt és majdnem elsirta magát, aztán az orvos nyugtatta meg h semmi baj hamar rendbe jön. Itt gondolkodtam el azon h tényleg mennyire megviselhet vkit ez a hasmenés ha még egy sokmindent megélt öreg bácsi is ennyire ki tud borulni. Az orvos nagyon hasonlitott a volt magyar tanáromra ezért szimpatikus is volt. Bent létem alatt sokan érdeklődtek telefonon, de csak Anyukám jött be és edzőm többször keresett mint a saját apám. Ez azért dúrva, de nem lep meg. Az viszont annál inkább ahogy Cicus viselkedett. Amikor eslő nap kezdtem rosszul lenni és kiváncsi voltam a véleményére vagy a tanácsára mit csináljak és alig akart válaszólni meg fel se vette a telefont, miközben sejthette h nem vmi lelki dologról akarok beszélni vele... Bánt h ilyen volt és még most se keres h mi van velem h vagyok kijöttem-e már. Ennyire el akar felejteni vagy csak az állapota miatt ilyen, olyan rossz h nem tudom miért csinálhatta ezt és mi van vele... Elég dúrva h igy viselkedik amikor kórházba kerültem, ahhoz képest, h pár hónapja még azt mondta: -szeretlek.....