Jack

Szombaton lesz a nagy nap. Ott eldől minden és vége idénre a versenyzésnek. Jó formában érzem magamat, azt is mondják sokan h jól néz ki amit csinálok és jól megyek. Jólesik ez a külső megerősités, nagyon kiváncsi vagyok rá mi lesz a versenyen. Letudom-e majd adni a teljesitményemet ami bennem. Fejbe kell nagyon oda koncentrálnom. Voltam tegnap a pszichológusomnál és a végén mondta, h nem is érti h én eddig miért nem kerültem oda az élvonalhoz, mert minden megvan bennem ami egy élsportolóhoz kell. Ez azért elég jól esett. Ma edzőm mutatott egy képet amit edzésen csinált és tényleg jól evezek rajta. Mondta h akkor a másik csapat edzője is fejet hajtott előttem és mondta h ez igen jól evez. Ezek eléggé jólesnek, csak azt nem tudom miért? Amikor tudom, h jól evezek csak nem hiszem el vagy nem merem elhinni, de lehet csak simán kételkedem magamban. Nehéz dolog kizárni az összes negativ gondolatodat, de muszáj leszek és oda öszpontositok, eltervezem h fogok menni a döntőben és meg is fogom valósitani!!! Annyi mindenkinek szeretnék örömet szerezni, de magamnak is h igen végre sikerült. Igazából nem is attól félek hanyadik leszek, csak nem akarok úgy beérni, h marad még bennem. Szeretnék egy tökéletes pályát jönni és annak meg lesz úgyis az eredménye. Sokat gondolok még mindig Cicusra, most küldem is neki egy vicces videót:) Hiányzik, az egész lénye. Pszichológusom megint azzal jött, h majd egy év múlva lehet rájön, h neki is hiányzik az a harmónia és békesség meg az az érzés amit akkor érez amikor együtt vagyunk. Olyan ez mint vmi drog, elvonási tüneteim vannak és bármit megtennék h újra átélhessem...