Nagyon keverednek bennem az érzések minden iránt... Kezdek vissza térni a mókuskerékbe. Engem is kezd betörni az élet. Eddig úgy voltam vele, h nem nem adom meg magam! Van rá mód h boldog legyek vele!! Kell lennie! Mostmár úgy érzem, h ő is egy állomás az életemben. Igaz eddig ő a legnagyobb és otthagytam a szivemből nála egy jó nagy darabot. Vissza emlékszem, az elejére. Mennyire fura volt, nem tudtam mit kezdeni az egésszel, volt is egy nap h tökre kiborultam, akkor azzal jött oda hozzám h nem akar igy látni, azért csináljuk ezt az egészet, h jó legyen:) Hát tényleg jó volt, sőt túl jó! Ezt sztem egyikünk se várta volna a másiktól... Ma egy kicsit csalódtam benne. Mondta régebben hogyha bármi van felhivhatom és ő mindig meghallgat, meg h számithatok rá... Ma irtam neki nehogy rosszkor hivjam, h egy komoly döntés előtt állok és szeretném kikérni az ő véleményét is a dologban. Erre vissza irt h ne haragudjak, de ő most fog menni házakat nézni.... Irtam h jó de 5percről lenne szó és hétfőig beszéljünk. Mostmár nem tudom akarok-e ezek után vele beszélni... Csalódtam benne!!! Ez is segit h kiábránduljak és kijöjjek ebből az egészből. Amikor Készültem a próba érettségire és nagy volt a hajtás, akkor nem kerestem se Őt se Renit! A célomra összpontositottam és el is értem. Sokkal könnyebb lett volna ha mellettem van, mert amikor együtt voltunk az elviselhetetlen napok is sokkal könnyebben teltek és annyi plusz erőt adott, h az leirhatatlan. Visszaemlékezve nem is tudom h birtam megcsinálni amit akkor és h most egyedül képes lennék-e arra amit akkor elértem az Ő oldalán. Amikor hétfőn a ligetbe csókoloztunk, az egyik csóknál úgy csókoltam meg h már nem arra figyeltem h csókolózunk hanem azt az érzést próbáltam megjegyezni és kiélvezni amit akkor kaptam! Ez már több volt mint egy csók, érzés volt amit akkor és ott kaptam, Általa! Nagyon jó volt, talán még soha nem éreztem ezt! Ma találtam egy idézetet iwiw-en el is küldtem neki, a lényege az h akkor vagyunk igazán élőek amikor szerelmesek vagyunk és h vágyunk erre az érzésre! Rájöttem, h ez az idézet mennyire igaz és jó! Most kezdtek vissza kerülni a reális rossz gonosz és mocskos életbe. Kezdek kijönni a rózsaszin ködből. Újra mindent a teljes valójában látok. Muszáj igy lennie, menni kell tovább még akkor is ha fáj és már nincsenek remények s csodák... Vele el tudtam volna képzelni, egy komolyabb hosszan tartó őszinte magasabb szintű kapcsolatot, amien mindketten boldogok vagyunk. Igaz igy is Ő volt a leghosszabb kapcsolatom:) Nem tudom h meddig birta volna az érzelgős oldalamat, teljesen másvolt miután beszélgettünk és elérzékenyültem. Éreztem rajta a változást. Lehett h addig csak tetszettem neki mint egy húsdarab, de aztán meglátott ő is belülről és mást talált mint amit várt. Ki tudja? Mindenesetre elérte nálam azt amit akkor elég nehezen adtam meg. Azt h megbizzak benne és felhagyjak az akkori elveimmel, h soha senkiben nem szabad megbizni és csak magamra számithatok! Akkor tényleg igy éreztem, h ott van Ő és együtt bármire képesek vagyunk. Ma viszont szembesültem a valósággal! Csak én vagyok és magamra számithatok! Megértem őt is nem kell magyarázkodnia, mi elválunk neki ott a férje akivel még el kell töltenie jó sok évet vegetálva, de akkor is vele lesz és minek csináljon magának problémát ha nem muszáj? Én most azt mondanám, h forditott helyzetbe nem vissza irok, h nem jó, hanem felhivom h mondjad... De persze ez én vagyok és nincs forditott helyzet sem, szval ez semmit nem számit!!!
Ma újra igazolta az élet az állitásomat. Mindennek oka van!:) Mentem moziba egy régi edzés társammal és elrontottam egy kanyart ezért más irányba mentem. Ki akartam kerülni egy piros lámpát, bementem egy behajtani tilos táblás bejárathoz amit kijáratnak akartam használni egy benzinkutnál. Furán fordultam ki és kicsit megzúztam a kocsit. Azt hittem semmi komoly, de amikor kiszálltam, megnézni nem akartam hinni a szememnek... Jól rábasztam, de ez van. Megint ha bele gondolok ha kicsit korábban indulunk nem sietek, ha nem rontom el azt a kanyart tök másfelöl jöttem volna, megint ha csak egy dolog is máshogy alakul akkor nem történik meg ez az egész. De mi van ha még nincs vége a dolognak? Mi van ha amikor megyek megcsináltatni akkor úközben elütnek és meghallok vagy találkozok vkivel akivel már rég nem, vagy talán még vmi szerencse is ér? Nem is agyalok ezen, mert még a végén megőrülnék:) A lényeg az h mindennek oka van, annak is ami köztünk volt Cicussal, mert nagyon sok mindent kaptam tőle és nagyon sok mindent tanultam ebből az egészből! Márcsak rajtam múlik h tudom-e használni!
