Ma néztem a vészhelyzetet és egy tipikus emberi történet volt benne. Megésrült egy amerikai férfi, s egy dél amerikai származású takaritónő segitett neki. A férfi fia úgy tudta meg h a takarítónő miatt került kórházba az apjam miközben ő mentette meg. Miután találkozott a srác takarítónővel és a fiával összeszólalkozott velük és a két fiú majdnem verekedett. Később a sráccal közölték h amputálni kell az apja egyik karját. Ő ezt megakarta bosszulni és egy basball ütővel összeverte a takaritónő fiát aki ebbe bele halt. Később megtudta az apjától h ha nincs a takarítónő akkor meghal a helyszinen és h ő mentette meg.... Ezen a történeten nagyon elérzékenyültem és teljesen bekönnyeztem. Ez a téma mindig a szívügyem volt, h egy anya azért nevelte fel a fiát és áldozott fel érte mindent h ilyen értelmetlenül meghaljon. Ilyenkor mindig Anyukám jut eszembe, h mit érezne h ha elveszítene és sokszor ez lebeg a szemem előtt h ne csináljak hülyeséget...
Mégse haltam még meg belül...
2008.12.09. 23:35 :: jack12
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://jack012.blog.hu/api/trackback/id/tr88814129
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.