Nagyon nehéz rosszkedvűen is mosolyogni... Úgy érzem senki nem veszi észre a kiáltásaim a szakadék széléről és le fogok lépni..:( Ma volt a névnapom, van akinek eszébe se jutott h ma névnapom van, de mégis megkérdezte mi van velem és hivott h menjek bulizni, akiktől vártam h felköszöntsenek páran ezt nem tették, viszont pár ember minden évben kellemes meglepetést okoz h eszükbe jutok:)
Érzem h többre lennék képes, csak kéne vmi vagy vki aki rávisz a helyes útra ahol lennem kéne, mert most mintha egy nagy kereszteződésbe lennék és nem tudom merre menjek. Attól félek h a legrosszabb utat fogom választani...