Nekem mikor ezt a szót mondják általában azok a pillanataim jutnak eszembe amikre szeretek emlékezni. Úgy gondolom h ezeket az élményeket senki nem veheti már el tőled, csak saját magad. Ma végre volt pár jó pillanatom, ahogy felkeltem láttam h szépen süt a nap aztán lementem evezni, margitsziget kört és nem tudom miért, de akkora látványosságot nyújtottunk az embereknek mintha még nem láttak volna kajakost, mindenki minket nézett, mutogattak ránk és fényképeztek:) Ez biztos h egy jó pillanatként fog megmaradni bennem. Utána felhivtam azt a lányt akiért mindent megtennék, de nem vette fel, már megint elkönyveltem h biztos nem akart velem beszélni... De már egyre jobban kezelem ezeket a dogokat, aztán végül vissza hivott amin teljesen meglepődtem. Megkérdeztem lenne-e kedve találkozni vagy vmi ilyesmi, de lányos zavaromban már nem is tudom pontosan mit beszéltünk, úgy éreztem rajta pozitiv a vissza jelzés és mintha nem 0 lenne, bár lehet h csak ezt akarom érezni. Utána meséltem róla edzés társamnak és megint úgy beszéltem róla még mielőtt össze jöttünk, áradoztam h igy úgy és barátom meg is jegyezte h biztos fontos lehet nekem az akiről igy beszélek, és h ez tök jó. Mondom nekem is az:)
Most az a gondolat fogalmazodott meg bennem h most azt irom amit neki szeretnék mondani vagy azt amit gondolok, de hogy ha azt amire gondolok akkor miért van bennem az a félsz h mi van ha olvassa? És vajon mit szól majd? Úgy érzem h maszk nélkül irok, és most nem vagyok erős, gátlástalan, nagyképű meg még sorolhatnám... Fura egy pillanat ez is:)