Pénteken este elmentem bulizni, mert úgy éreztem muszáj egy kicsit lazitanom. Ricsivel mentünk értem jött, útközben vettem egy bort, megittam és pont elég volt h kicsit ellazuljak. Nagyon jó buli volt, találkoztam azzal a lánnyal akit láttam pár hete, de most se beszéltünk. Jóba lettem egy sráccal, akinek szimplán szimpatikus lehettem. Megismertem 3 csajt, ebből az egyik nagyon tetszett, de neki kb fel se tüntem a másik bnője úgy tudott sikitani mintha lenyelt volna egy sipot, harmadik lány nem nézett ki jól, de látszott rajta h normális csaj. Összeségébe nagyon jól éreztem magam. Aludtam pár órát és indultam le versenyre. Zsoltival mentem, elég fura út volt bár érezhető volt köztünk egy bizonyos zárkózottság a másik iránt. Versenyen egyesbe sikerült úgy sorsolniuk az előfutamunkat ami keményebb volt mint az elödöntő és úgy hozta a sors h én estem ki. Sokminden közre játszott, Zsoltival majdnem össze ütköztünk, nem ott volt a befutó ahol a bólyák. Ezen eléggé kiakadtam. Négyesbe összeültünk, első próbálkozásra nem volt annyira vészes, csak erőtlennek éreztem a hajót. Előfutamba húztunk erőset elösször, egész jól ment simán meg is nyertük. Döntőbe tudtam h több kell, éreztem azt amit tavaly az ob-n, h meg tudjuk nyerni. Rajt előtt oda mentem egy horgászhoz, h szedje le a kormányról a moszatokat mert tele volt a viz és éreztem h felakadt pár. Én hátra se néztem de mondták a többiek h elég szép adag moszatot szedett le. Elrajtoltunk egész jól, talpán volt a hajó és futott, de láttam a perifériából h nem mentünk el annyira a többiektől. 100nál vagy 120m-nél elorditottam magam és amennyi erőm volt azt mind bele adtam és ott eléggé meg is indult a hajó az utolsó pár méteren már evezni se kellett, mert annyira elléptünk. Nagyon jó érzés volt, csak előre néztem, kinéztem magamnak a motoros garázst a stég mellett meg két bolyát amik közé majd beérünk és artikulátlanul csak orditottam egyet, ahogy tudtam úgy húztam. Azzal az orditással levezettem az összes feszültséget ami felgyülemlett bennem és átraktam a vizre. Miután beértünk mondta mindenki h szemre is jól nézett ki és a csapás is jó volt amit adtam. Vissza néztem volna szivesen, h mehettünk. Mondták a többiek is, h ahol elorditottam magamat ott indult el a hajó. Zsolti mondta h annál az orditásnál érezte, h itt most mindent bele kell adnia. Nem gondoltam volna, h ez a többiekre is motiváló hatással lesz. Egyik srác is úgy értékelte, h jó volt érzésre is és kicsit vissza jött a kedve a négyeshez. Még másnap is gratulált az egyik öregfiú a négyeshez mondta h jól stroke-oltam meg jó volt a csapás és jól nézett ki meg jó volt az egész. Jól esik ez az elismerés, azok után mennyit szenvedtünk év közbe a négyessel meg párosba is... Úgy érzem most letettem az asztalra ismét h én mit tudok és eloszlattam pár kétejt az emberekben, h nem én voltam szar az elöző csapathajókban! Este elmentünk vacsorázni, egész jó volt, megint vettem egy bort. Mentünk bulizni, de kicsit elvesztettem a kontrolt és túl sokat ittam főleg 3 féle borból ami nem volt a legjobb. Olyan részeg lettem h nem emlékszem, h jutottam haza. Csak pár képre. Meg h lerugtam a wc-ben a csapot és darabokra tört, erre sem vagyok büszke, nem lett volna szabad ennyire elengedjem magamat, ez már túl sok volt. Ráadásul nagyon rosszul is voltam egész nap és nem is versenyeztem. Haza felé már jobb hangulatban telt az út mint lefelé egy kicsit talán nyitottabbak voltunk egymáshoz. Rájöttem arra h Zsoltival is úgy eltudok beszélgetni mint Cicussal, arra gondolok h egyre jár az agyunk. Felhoztam vmi témát és mondta h igen Ő is épp ezen gondolkozott. Az a baj h nem engedjük a másikat olyan közel magunkhoz mint tavaj és ezért nem tudunk mégse olyan jól elbeszélgetni, csak pár perc erejéig. Érezni lehet a távolságtartást mindkét oldalról.
Ma lehetett Cicusnak a névnapja, de megálltam h felköszöntsem. Eléggé felkavart a találkozásunk. Meg ahogy a kicsi a hasában rugdosott és én is érezhettem. Nagyon nagy élmény volt. Janinak még azt se mertem elmondani h találkoztunk nem hogy még éreztem ahogy a pici rugdos. Zsoltinak meg főként nem, nem érzem magamhoz olyan közel h egy ennyire intim dolgot elmondjak neki. Régen nem tudtam kezelni az érzéseimet és ami a szivemen az a számon, úgy érzem ez kicsit megváltozott. Sokat gondoltam most este Cicusra. Még próbálom értelmezni a találkozásunkat. Komoly érzelmeket váltott ki belőlem és úgy érzem belőle is. Mi ketten tényleg olyan mintha egymásnak lettünk volna teremtve, vagy legalább a másik felem lenne és amikor vele vagyok akkor érzem magam egy egésznek. Csak azt sajnálom h olyan rövid ideig tartott, de annak viszont örülök h legalább megtörtént és átélhettem ilyen érzelmeket. Megint szóba került, h mi lett volna ha... Ő is azért keresi az okokat, amikbe kapaszkodhat és nyugtathatja magát h miért nem müködhetett volna. Ez amit most talált úgy érzem tényleg jó: a pénz. Erre téynleg rámehetett volna az egész ami volt és csak marakodtunk volna, meg veszekedünk. Egyszer Jani mondta amikor hozott vhonnan haza, h jól jegyezzem meg, h ha nincsenek meg az anyagiak vagyis a körülmények addig ne akarjak családot, mert csak veszekedés lenne és rámenne az egész. Ezért is érzem úgy, h igaza van, csak azért sajnálom, h van két ember aki teljesen oda van a másikért jól érzik egymást és mégse lehetnek együtt:( Aranyos volt ahogy mondta, h majd szoritsak neki nagyon amikor szülni fog. Meg éreztem rajta h még mindig szeret, ahogy a végén is mondta h vigyázzak magamra és néha amikor egymásra néztünk, olyan érzés volt mintha tegnap láttam volna. Illatta annyira finom egyszerűen vonz magához. Ez az amit mostanába nem érzek nőknél, h vonzana az illatuk Ahogy az egyik ismerősöm mondja nincs meg a kémia. Nála viszont nagyon megvan, megbabonáz vagy elbűvöl ez az illat. Ezen a héten elvileg találkozunk, mert kölcsön kapok egy könyvet. Várom is meg nem is, mert tudom h amikor együtt leszünk akkor nagyon jól fogom érezni magam utána viszont úgyanennyira rossz lesz. Ma olvastam egy idézetet ami elgondolkodtatott: A sok fájdalom, a félelem, a sok szarság....talán az, hogy ezeken keresztül megyünk, ez hajt minket előre. Ez ad erőt. Talán egy kicsit össze kell zavarodnunk ahhoz, hogy feljebb léphessünk. Ha ez igy van akkor rám már csak az vár h feljebb léphessek, mert ennél jobban össze zavaarodni már nem lehet, vagy legalábbis azt nem igy hivják....
