Ma nagyjából pont 12 órát aludtam, amit nem tehetnék meg. Az a legnagyobb baj, h semmihez nincs kedvem. Csak alszok. Edzőm szerint ez a depresszió amikor az embernek semmihez nincs kedve, de engem ez idegesit h ilyen lettem. Vissza akarom kapni a céljaimat a motivációimat az életemet!!! Ma tanultam negyed 4től kb este 8ig kisebb megszakitásokkal. Fura volt, sztem nagyon rég tanultam ennyit magamtól. Azért csináltam, mert ha leküzdöttem ezt akkor hátha vmi történik bennem és újra a régi lehetek.
Hiányzik mindkettő.... Idegesit h közel került hozzám 2nő és egyik se keres. Az egyikkel mondjuk közöltem és tettem érte h ne keressen, de akkor is. A másikkal nem tudom mi lehet, sztem fél keresni és talán neki is könyebb igy! Egy próblémával kevesebb van az életében. Azért rossz érzés. Rájöttem ma, h nekem nincs senki aki azt mondja figyeld ez nem túl jó amit csinálsz, max az edzőm, de ő nincs elég közel hozzám h lásson mindent. Rádöbbentem h csak én vagyok és senki más, ha én elveszek nekem nem segit senki:/ Csak magamra számíthatok! Rossz ezt igy felismerni, de ez van.
Azt találtam ki, h nem hagyok magamnak időt agyalni, hanem lekötöm magam a nap 24 órájában. Neki fogok ennek a lakásfelújításnak, ez úgy érzem elég időmet el fogja venni. Elkezdek tanulni, mindig lesz nálam vmi és ha nincs semmi dolgom olvasom a tételeimet. Edzésen megpróbálok 100%osan az edzésre figyelni és kizárni minden mást. Veszek magamnak egy új hajót, hátha ettől kapok egy nagy adag motivációt és szivesebben csinálom majd. Majd csak lesz vhogy, vhogy mindig van:)
