Ilyen régen született a Nagymamám és ha még élne ma lenne 90 éves:) Emlékszem az utolsó születésnapján olaszországból hivtam fel, már sötét volt épp a városban ültem a főutcán a fagyizó közelében. Megmaradt bennem ez az élmény. Egy másik egyesületből az egyik sráccal bementünk a városba és egy padról telefonáltam amig ő nem tudom hol volt. Nagyon sokat változtam mióta ő elment. Lehet ez az a pont ahol felnőttem és belecsöppentem az életbe, sőt biztos ez az! Itt nagyon sok dolog történt velem, nagyon sok mindent egyből máshogy láttam, máshogy értékeltem. Nem tagadom, de megviselt őt holtan látni. Nagyon rossz is volt, de emlékeszem h nem mentem haza hanem ott maradtam Anyával. Ott nekem kellett erősnek lennem és ott sirtam utoljára igazából és dühös voltam magamra, de iszonyúan!!!
Ma délután átmentem a lakására és kicsit ott voltam nézelődtem, de már minden más... Felidéztem pár emléket és nem éreztem az időt és olyan mintha megállt volna és nyugalom volt. Rájöttem, h amikor úgyérzem szétesnek a dolgok fel fogok oda menni és kicsit lenyugszom. Most is ahogy ott voltam, megértettem h nem kell messze menjek h megoldást találjak a gondjaimra csak energiát kell bele fektessek. Meg persze pénzt és időt, de magamtól is meg tudom oldani a dolgaimat! Ez olyan mint amikor matek órán elmagyarázzák h kell vmit megoldani, de csak akkor tudod te is miután egyedül megcsináltad segitség nélkül. Ezt is igy kezelem. Vissza hozom azt a lelkesedésemet minden téren ami decemberben volt, mert tök jól éreztem magam. Bennem van:) csak felszinre kell hozzam!!!
