rég irtam már, de nem irhattam... Nem irhattam le azt ami történt, mert ha ez kiderül sok ember vesztét okozhatja! Nehéz volt nem leirni és ráadásul néha olyan mintha meg se történt volna csak álmodnék és várom h mikor ébredek fel... Most épp az álom rosszra fordult, mert nagyon szétesőben vagyok! Amilyen erős voltam az utolsó bejegyzésemnél most talán annyira gyenge vagyok... Ma száltam vizre idén elsőre, emlékszem kiskoromban ezt tökre vártam, h vége legyen az unalmas edzéseknek és újra evezhessek. Mos meg egyáltalán nem, sőt! Edzőm azt mondta ez azért van, mert félek az elvárásoktól. Ami igaz is, mert tényleg tartok tőlük. Meg akarok felelni. Régen simán tudtam viselni a vállamon az esélyesség terhét és egyáltalán nem nyomasztott. Most viszont zavar, sztem taktikát váltok és csak magamnak akarok majd megfelelni! Ezzel az a baj h magammal szemben ha hibázok túl elnéző vagyok!
Mostanába elkezdtem még jobban hinni a sorsban és abban h minden okkal történik velem. Majd egyszer rájövök minek mi volt az oka és mi miért történt. Kiváncsi vagyok h fog sikerülni ez az év. Az életem teljesen felborult. Elvesztettem az összes barátomat akik közel áltak hozzám! Voltam újra szerelmes, meg még lehet vagyok is, de őt is elvesztettem, nem őt inkább el kellett engedjem! Pedig nagyon sok mindent megtennék h vele együtt lehessek, mert vele felhőtlenül boldog voltam és minden tök jó volt! Nagyon birom:) Majd egy másik életben talán vele leszek, de az is lehet h már voltam vele:)
Következő gond a pénz... Elég sok mindenre kéne, nem nagy dolgokra, meg nem is kenyérre, de azért kéne! Tudom h a problémák nem azért vannak h elfussunk előle, de amikor már csak a problémák vannak, akkor az kicsit kezd sok lenni. Már nagyon régóta gondolkozom a megoldáson, de még mindig nem jöttem rá.
Van egy lány, aki tök aranyos és tök jól elbeszélgetek vele. Volt h az volt a napom fénypontja h vele beszélgettem. Meg talán még lehetne is köztünk vmi, de nem értem őt mit miért csinál. Lehet az a baj h nekem kicsit felnőtesebb a gondolkodásom mint neki. Vagyis vki ezt mondta h nem ő túl gyerek, hanem én vagyok túl komoly. Néha jó h ilyen vagyok néha nem. Néha szeretném élvezni a gyerekkort, amikor nem kell foglalkoni semmivel csak azzal mi lesz holnap a suliba és hasonló kaliberű problémák! Túl korán kerültem bele ebbe az éld túl az életet nevű játékba, amiben nem nyerhetsz csak jobbá teheted az utat...
